A geomágneses tér a nagycenki SZIGO-ban

A Föld felszínén érzékelhető mágneses tér egy lassan változó és egy több nagyságrenddel kisebb dinamikus komponens szuperpozíciójaként áll elő. Az előbbi a Föld külső magjában az ún. dinamó-hatás révén fennmaradó geomágneses fő tér geometriáját tekintve 90%-ban dipóltérrel közelíthető. Ennek lassú változását szekuláris, azaz évszázados változásnak nevezzük.
Az erre szuperponálódó dinamikus komponens a Napból érkező ionizált részecskék áramának, a napszélnek és a Földet körülvevő mágneses plazma kapszulának, a Magnetoszférának a kölcsönhatása révén kialakuló magnetoszférikus és ionoszférikus áramok mágneses tere. Ez a dinamikus komponens a felszín alatti vezető struktúrákban áramokat indukál, melyek mágneses tere is érzékelhető a felszínen, mint másodlagos tér.
Az Obszervatórium geomágneses megfigyelő állomása ennek megfelelően egy nagy felbontású, viszonylag kis mérési tartományban működő variométerből (triaxiális fluxgate magnetométer) - amely a viszonylag kis amplitúdójú, de változékony komponens pontos regisztrálására szolgál - és egy abszolút geomágneses tér pillanatnyi értékének mérésére szolgáló fluxgate-theodolitból áll. Ez utóbbi a geomágneses fő tér és a dinamikus komponens vektori összegét méri.
A variométer által mért adatokat valós időben továbbítjuk a geomágneses obszervatóriumokat tömörítő INTERMAGNET hálózat által működtetett szerverre, ahol a variációs adatok szintén valós időben bárki számára elérhetőek. A heti rendszerességű abszolút mérésekből év végén előállított éves bázis és a korrigált variációs adatsor összegeként előálló ún. definitív adatsort minden naptári évet követő 6 hónapon belül továbbítjuk az INTERMAGNET adatközpontba.

A geomágneses aktivitás helyi K indexe